Összegyűltek, összegyűltek…
         No nem az izsapi lányok, ahogy a nóta tartja, hanem a malátawhisky kedvelők. Az eseménynek ismét a Budafoki úton lévő John Bull Pub különterme adott otthont. Sajnos továbbra is küszködünk azzal a tipikusan magyar betegséggel, hogy megkeresésre nem válaszolunk, illetve ígérjük magunkat, aztán nem megyünk.
         Ezért talán most voltunk a legkevesebben, viszont így családias, közvetlen beszélgetések alakulhattak ki. Ismét volt kis vetítés, képi illusztráció a lepárló üzemekről. Szóba került egy skóciai utazás lehetősége, amit 2007 májusában realizálna a magyarországi klub. Ilyentájt ünnepségek érik egymást a Speyside-on, sok lepárló látogatható, különlegességek kóstolására nyílik lehetőség, szóval érdemes elgondolkozni a felvetésen. De nézzük a megízlelt italokat!
         Elsőre egy 15 éves japán - Yoichi - malt került a poharakba, egyenesen Hokkaido szigetéről. Többen voltunk, akik később ezt nevezték meg azt est fénypontjának, talán a hagyományos széntüzelésű szeszfőzde tud valami olyasmit, amit modernizált társai már nem. Gyönyörű, mélybarna színnel rendelkezett, mint a legnemesebb 6 puttonyos aszúk. Bár csaknem 62 % alkoholt tartalmazott, mégis lágy, bourbonszerű benyomást tett.
         A következőként kóstolt Caperdonich szintén mutatott boros vonásokat, konkrétan a jégbor (eiswein) zamatát lehetett felfedezni ebben a 24 éves italban. Ekkor óhatatlanul felszínre került néhány klubtag jégborral kapcsolatos emléke, és kiderült, hogy a malátawhisky mellett igenis értünk mi a jégbor készítéséhez is.
         A harmadik whisky - Bruichladdich - bemutatásakor többen kaptak megerősítést, mármint, hogy jó helyen vannak, ez az a társaság, amit kerestek. Egy 18 éves, Islay szigeti kakukktojást ízlelhettünk meg, melyet csak így jellemeztek: az iszákosok whikyje. Zöldesarany szín, füstmentes, könnyű karakter, nehezen meghatározható illat. Nem szagolgatni, inni, inni, inni.
         A Macallan nevet szinte mindenki ismeri, aki kicsit is utána érdeklődött a maltoknak, így nem árulok el nagy csodát, ha azt mondom: azok ott, abban a lepárlóban tudnak valamit. 16 éves, és csupán 55,1% alkoholt tartalmazó különlegességük jobban hasonlított egy pedánsan megkomponált szonátára, mint italra. Kezdetben az illatok tűntek fel, kúsztak át egymásba, majd később az ízek, a zamatok. Néha szinte ellentétes érzések kerítették hatalmába az embert. Hogyan idézheti egy ital illata egyszerre a bútortisztítót és az édes süteményt? Ezek olyan kérdések, amelyeket nem megválaszolni kell, hanem kipróbálni.
         Az estet egy 29 éves Glen Mhor zárta, egy kísérteties whisky. Az épületet, ahol születését vigyázták, mára lebontották. Érdekes érzés volt a mézes pirítós illatát keresgélni egy „szellem” italban. Ami sokakat tamáskodásra késztetett, az a következő megjegyzés volt: „krémes és öreg fadarab”. Ki ken össze krémmel egy öreg fadarabot? És miért – hacsak nem malátawhisky őrült az illető. Íze viszont minden igényt kielégített.
         Reméljük, hogy rövidke beszámolónkkal nagyban segítettük a rendőrségi helyszínlelők munkáját is, akik egy krémes fadarabra bukkanva azonnal tudhatják, hogy egyik klubtagunk járt a helyszínen. (Nem is beszélve arról, ha az illető arcszesze bútortisztítóval  kevert almás süteményre emlékeztetett.)

         Íme még egy ok, amiért érdemes klubtagnak lenni nálunk!!!

         Karesz