Eljött hát 2006. decemberének egyik utolsó napja, szám szerint a huszonkilencedik, és kedvenc költőm szavaival élve „Itt valahol, ott valahol esett, szép, szomorú fejekkel négy-öt magyar összehajol…” A különbség csak annyi volt, hogy nem voltunk szomorúak, és pontosan tizenkilencen hajoltunk össze/el. A többi stimmelt, a helyiséget pedig ismételten a John Bull Pub Budaörsi úti vendéglője biztosította.

Izgalmasan indult a kóstoló, mivel a szokásos „előkén”, amelyekre a töltött poharakat tesszük a megfelelő leírások fölé, most a legelső hasáb üresen ásítozott. A zavart fokozva mindenki kapott még ezen kívül egy „Tasting Wheel”-t, amin ceruzával megrajzolhatta az ízlelt ital „görbéjét”.

         Rögtön meg is jegyzem, hogy az első malt meghatározása túl nagy feladatnak bizonyult a klub kicsit visszafogott tagjainak. Bár voltak nagyon szép, az eredetihez közeli találatok, meghatározások, senkinek sem sikerült a hivatalos verziót többé-kevésbé megközelítenie. Ez a Littlemilt összetett illatával, melyben körömlakk, sárgabarack, zöldalma, friss fű(!), karamell, édes dohány és rágógumi érhető tetten, vízzel hígítva körte és frissítő cukorka benyomását kelti. Íze édes, hosszan tartó, kevéske kesernyés utóízzel. „Mintha mézbe és citromba mártogatott szénát rágnánk a napfényben”, írja a kis mindentudó.

         Nem búslakodtunk sokáig, következett egy 17 éves skizofrén csoda Jura szigetéről. A nagyokosok véleménye szerint ennek a whiskynek az értékelése mindig vitába torkollik, annyira különbözőek a róla alkotott vélemények. „Lenyűgöző, mint egy boncolás”, nyilatkozta egy ítész, míg a másik örökké ezt tudná inni. Tény, hogy illatában érezhető volt a sós tengeri levegő, de a füstölt bacon is, ízében fahéj medvecukor és ánizs egyszerre volt felfedezhető.

         Az ezután jövő 29 éves Glenlivet nemcsak tisztes korával parancsolt tiszteletet és csendet, hanem változékony illatával is, amelyből hol a narancshéjat, a karamellát, a gyenge festékillatot lehetett kiérezni, víz hozzáadása után a telt vanília mindent lesöpört. Ízében is a narancsos, kandírozott cukros, csokoládés jegyek kavalkádjával kényeztette el a tagokat, ugyan akkor a fahéj, menta és vörösborból készült forralt bor is megjelent benne. Sokan ezt az italt jelölték a nap győztesének.

         A következő pohárnál a csodálkozás, az elragadtatás megnyilvánulásaitól lett hangos a terem. Kicsit nagyképűnek tűnt a 33 éves Strathisla beharangozója:”Harry Potter bemutatkozása a whisky világában”, azonban be kellett látnunk, hogy a Speyside legöregebb lepárlójából származó varázsital minden szaglásra mást mutatott. Tejkaramella, mazsola és szilvalekvár, majd mézes sertéshús és fűszeres, sós jegyek bukkantak fel. Vízzel cseppet megbolondítva ként, gyümölcsöket és enyhe füstöt mutatott. Íze megbabonázta a kóstolókat, annyira egyértelműen és szétáradóan jelent meg a karamell, sherry, csokoládés citrom. Joggal jelölték ezt az italt is az este fénypontjának.

         A sor végére maradt 19 éves Laphroaigról ennyit mondtak csupán: „Tulipánok a szenespincében”. A legfüstösebb whisky jelzőjét birtokló lepárló üzem eme gyöngyszeme a füstös ízeket kedvelőknek igazi elégtételt jelentett, viszont az édesebb zamatokat előnyben részesítők is belátták: érteken Islay szigetén is a malt whisky készítéséhez. Ugyanis a korom és a faszén mögött édeskés, cukros ízek bukkantak fel, rafinált, enyhén sós jegyeket hordozva. A víz megszelídített az illatot, és kókuszolajat, mentolt lehetett felfedezni! Utóízében karakteres dió vehető észre.

         E sorok írója még másnap is úgy érezte, hogy tíz centivel a föld felett jár, lebegett egész nap, mint egy idült ópiumszívó. A klub eddigi legsikeresebb összejövetelének tartom privát véleményem szerint ezt az estét, és nem a szép létszám miatt. Talán most lehetett a leginkább érezni, hogy különböző háttérrel rendelkező emberek is képesek közösséget alkotni, csak a scotch malt whiskyket kell szeretgetni. Jó hely, jó italok, jó társaság – mi kell még, hogy az ember jól érezze magát?

         És nem utolsó sorban tisztelet és kézcsók két hölgytagunknak is, akik egyenjogúságukat nem hangoztatták, hanem kóstoltak.

         Karesz